A Muromachi korban Ashikaga Yoshimitsu sógun megalapította Uji híres hét kertjét és az Uji tea virágzásnak indult. A XIV. század második felében a Kanbayashi család első teamestere Sobenojo Hisashige a Tamba közelében fekvő Kanbayashi-go városból  Ujiba költözött, ahol a család tagjai, (négy fia Hisashige, Miboku, Shunmatsu, Chikuan) új családokat alapítva  mint befolyásos teamesterek lettek ismertek és a Sengoku korban már mindenki őket tekintette a legautentikusabb „szakértőnek” .

Az Edo korban elérték a lehető legmagasabb teamester címet "Gomotsu Ochashi," és megkapták az Uji tea termesztése és gyártása feletti ellenőrzés jogát és kötelességét. A Meiji korban a sógunátus végével a teameseterek régen volt dicsősége elmúlt. Kanbayashi Shunmatsu Honten nem a lenézett, sőt tiltott teaszertartás, hanem az új, szálas tea kultúra, főként a gyokuro és sencha felől újította meg a tea kultúrát és szerzett a sógun és az arisztokraták helyébe lépő új vásárlókat. 

 

 Amennyiben egy tavaszi napon az elvirágzott sakuraszirmokon lépdelünk Ujiban a híres hídtól a Byodo-in templom felé, még japán nyelvismeret híján is előbb-utóbb feltűnik, hogy több hasonló nevű bolt akad az utunkba.

Kis nyomozás után ki fog derülni, hogy Ujiban kis területen három Kambayashi teabolt is van, sőt, ha az üzemet, az adminisztrációs központot külön számítjuk, akkor öt.

• Az egyik Kambayashi Shunmatsu, (Kanbayashi Shunmatsu avagy Kanbayashi Shunsho Honten 上林春松本店) amit Koji Kanbayashi úr tulajdonol és öccse a szintén teamester Shunsho vezet,
• az Ocha no Kanbayashi, (お茶のかんばやしOcha-no-Kanbayashi Daimon Branch) 
  ami szintén az ő tulajdona de lánya Teruyo a főnök,
• végül a Kanbayashi Saniri, (Kanbayashi Saniri  Mitsuboshien-Kanbayashisannyu-Honten i  三星園上林三入本店) amit egy bizonyos Tanaka úr irányít.
• Ha külön külön beszélsz velük, mindhárom azt állítja, hogy az ő boltjuk az igazi Kanbayashi, ami több, mint 500 éves múltra tekint vissza. Különös felhangot talált a japán médiában, amikor az Ocha Kambayashi kikelt és plágiummal vádolta K. Sanhirit.  Az akció részben visszájára sült el, sokan a plágiummal vádolt üzlet mellé  álltak és inkább a vád hangnemét kifogásolták.

Három dolog biztos.

• Japánban is vannak szép számmal csalók.
• Az ázsiai üzleti modell nagy részben a másolásra alapul, simán előfordulhat, hogy a konkurrencia a szomszédodba telepszik.
• Mi is volt a harmadik? Hát persze; a jólnevelt visszafogottság a házfalak közé szorított elégedetlenség és frusztráció.

A"Kanbayashi Shunmatsu" cégtáblájával, eredeti cégirataival a leginkább autentikusnak tűnő helyszín, kis emlékmúzeum is vár az emeleten, de itt 2010-ig csak nagykereskedelmi kiszolgálást végeztek.

Az Ocha Kanbayashi a legújabb egység, ami 1967-ben nyílt és lényegében ezt szánták a fő kiskereskedelmi helyszínnek. Csakhogy ez a bolt és maga a székhely is kicsit arrébb esik az Uji tea utcától.

A három bolt valójában Uji teljes teatörténelmét felöleli és három külön üzleti modellt jelenít meg.

A három egység elvolt egymás mellett, de Ocha no kambayashi idővel egyre türelmetlenebbül próbálta a klienseket az igazi Kanbayashi név mellett tartani, mígnem nemrégiben nyílt ellenségeskedésbe torkollott az ellentét.

De mi ennyire értékes ebben a névben?

Kambayashi - Kanbayashi

"1558-ban történt alapításától kezdve Ocha no Kanbayashi (お茶のかんばやし) 450 évnyi páratlan tapasztalatot halmozott fel az Uji hagyományban gyökerező legkitűnőbb tea gyártásában …"

"A Kanbayashi Shunmatsu Honten egy hosszú, kb 450 évnyi történetre visszatekintő Uji teabolt, amit az Eiroku korban alapítottak."

Nos, az Uji tea neve bizonyos értelemben egyet jelentett a Kambayashi család nevével.

Az  Uji teát arra az eseményre vezetjük vissza, amikor a Toganoo Kozan-ji templom szerzetese Myoe teaültetvényt hozott létre a templom kertjében.

1350 Kanna első évében, amikor a Kinkakujit feléppíttető Ashikaga Yoshimitsu született,  a közeli Tambában Ashikaga Takaujitól  földbirtokot kapott egy középnemes, aki a Kanbayashi Akai Hideie nevet vette fel. 

A család 1504-ben vásárolta az első teaültetvényét Ujiban, amit 20 év után el is ad "Kamakahasama" Hori Yozaemon-no-jonak. és belevág a Tanbában lévő Kambayashi kastély építésébe. 

A XVI század közepi zűrzavarban és felfordulásban az Akai és a Kambayashi család viszálya nyílt ellenségeskedésbe csap át, a kiszámíthatatlan körülménye közepette a család négy fiú tagja vándorolni kezdett, végül  Ujiban telepedtek le. 

1584-ben (Tensho 12) Toyotomi Hideyoshi aki immár Japán teljhatalmú ura és a tea arany korának főszereplője volt, az Amagi és Ujioji teaültetvények kezelését Hisashige Kamibayashira és a Mori klánra bízza. Nagy szükség volt jó teára.

Mint minden politikai esemény ez is több jelentésű volt. Hideyoshi nem nézte jó szemmel a kor legnagyobbjai közé tartozó Mori klán tevékenységét, ezért emelte be a "zöldfülű" Kambayashit a politikába. A kinevezésről szóló levélben hosszasan ecseteli képességeit és érdemeit.

 

 

Innentől kezdve a Kambayashi klán karrierje és reputációja meredeken emelkedett.

1587 (Tensho 15) a Nagy Kitano Teaszertartás (bővebben itt: ) hivatalos teája a Kambayashiék  "Gokujo" teája volt. 

1589 (Tensho 17) Kamibayashi Hisashige halála alkalmából Furuta Oribe levelet ír a családnak.

I.  Harumatsu Kambayashi kapcsolatban állt Furuta Oribével (ez olyan mintha egyszerre lenne a barátod Giorgio Armani, David Bowie), aki természetesen tea sommelier is volt és leveleket kapott tőle, köztük ezt a levelet, amiben megköszöni a neki küldött ajándék kézműves szakét. 

 

1600 A családban örökös rangidős fiú Kamibayashi Chikuan meghalt a Fushimi kastély alatt vívott csatában.

1603 (Keicho 8) nevezetes dátum, a tea aranykorából:

Tokugawa Ieyasu sógun elrendelte, hogy a Kanbayashi család a korabeli kincstár felügyelete alatt kormányzói jogkörrel vegye át az Uji tea irányítását. A kormányzó teljes jogkört kaptt a termesztés, gyártás és kereskedelem, valamint minden teamester felügyeletére. Ezt követően intézményesítették az Ochatsubo Dochu rituáléját, amelynek keretében minden év október végén, Kambayashival az élen felvonulva az Uji teatermelők bemutatták az új teát (matchát).

Innentől kezdve néhány reformtól eltekintve  békésen peregtek az évszázadok és egymást követték a Kambayashi család mesterei. 

1756-ban hatalmas árvíz pusztította Ujit

Ayataka, azaz a gyokuro

A családi legendárium szerint az1831-1845 (A Tenpo kor) emlékét idézi fel egy feljegyzés a XIX. század hetvenes éveiből: "A  Tenpo korban (Kambayashi) összefogott egy barátjával, akit Miyabayashi Yusainak hívtak. Ugyanazokat a leveleket, friss rügyeket, amiket híg és sűrű tea (matcha ) gyártására használtak, ők senchaként készítették el és Ayatakának nevezték el. Ezt a teafajtát mindmáig gyokuronak nevezik.  " A Kanbayashi család Ujiban lévő teaültetvényei a sógun felügyelete alá tartoztak, az érvényben lévő szabályozásnak megfelelően csak tenchát (matchát) gyárthattak. Ezért Shunmatsu Kanbayashi és Miyabayashi Yusai titokba szedtek teát az Ohishita ültetvényen és ugyanúgy dolgozták fel, mintha sencha lenne. Így egy nagyon édes teát kaptak, amit Ayatakának neveztek el, később kapta a gyokuro nevet. " 

1853 (Kaei 6)

A  Perry expedíció érkeztével az Uji teamesterek világosan érzékelve milyen fenyegetést jelent számukra a küszöbön álló állam és kulturális reform, petíciót intéztek a sógunátushoz. A petíció nagyon különös hangulatú volt. Az általában a béke mellett kiálló teamesterek itt katonai célra ajánlották fel szolgálataikat, talán arra gondolhattak, hogy ez a hűség és elköteleettség legfontosabb jele.  "Tekintetbe véve, hogy mindig kiváltságos elbánásban volt részünk a sógun családjának részéről, ezért szeretnénk a magunk részéről is szerényen hozzájárulni a hadsereg skeres fejlesztéséhez azzal, hogy megtanuljuk a nyugati stílusú tüzérség kezelését." 

1854 ben egy földrengés súlyos károkat okozott az Uji teaüzemekben.

1871 (Meiji 4) Hidetoshi a XI. generációs Kambayashi mester szálas teát kezd árulni Tokushimában.

1876 ​​(Meiji 9) a Philadelphia Világkiállítás, amin Kambayashi is bemutatkozott teáival. Japán  nyit a világ felé.

1879 (Meiji 12) Az első teakiállítás ahol először mutatnak be  gyokurót, ezt a díjat kapják érte. Ehhez mellékelték a gyokuro feltalálásáról szóló feljegyzést.

 

Innováció és reformáció

1906-ban újabb mérföldő; a Kambayashi család levélben is elfogad megrendeléseket!! Az új üzleti modell mutatja, hogy Kambayashi mindig innovatív, sokszor korát meghaladó módszereket keresett és alkalmazott. Később már a világháború után nagykereskedelmi partnereinek hasznos tudnivalókat tartalmazó Kanbayashi újságot adtak ki. 

Uji bőséges vízellátásával hamar az iparosítási törekvések célpontjába került. A teatermesztők heves tiltakozása ellenére csakhamar nagy gyárak érkeztek a városba, amit az Ujigawa vízierőmű látott el árammal. 

A Kambayashi család ekkor vásárol meg három fontos teaültetvényt az Umonji, Satojiri, és Wakamori ültetvényeket. Ezek mai szemmel apró földterületek voltak, de a legértékesebb teáknak adtak otthont. 

A második világháborúban Kambayashi Harumatsut behívták és a burmai frontra került. Amikor hazatért a tea üzletből semmi sem maradt, a vevők is felszívódtak a háború utolsó éveinek káoszában. Ekkor a ki tudja hanyadik újjászületés után a Kanbayashi tea elsősorban nagykereskedelmi tevékenységgel kezdett foglalkozni, teaházakat és teaboltokat látva el áruval. 

A Kambayashi hírlap, ami 10 évet ért meg. Olyasmi mint a Gulyás tüzép nyomtatott hírlevele

1968 (Showa 43)
A székhelyen csak a matcha üzem maradt és egy új teaüzemet és hűtőházat építettek. Ekkor nyílt az Ocha no Kambayashi üzlet a mai helyén. Kambayashi SHunsho a nagykereskedelemmel és csomagolással foglalkozott és csak 2010-ben nyitotta meg saját kisker üzletét az eredeti családi székhelyen.

1975-től újabb jelentős változás, hogy egy sor új Kambayashi boltot nyitnak Japánban.  (Showa 50)
1978-ban berendezték a Kambayashi emlékmúzeumot, ami ma is látogatható. 

 

Ayataka (綾鷹) avagy PET palackos zöld tea

2007. október 8-án a Kamyashi Honten a Coca Colával közösen kifejleszti és piacra dobja az Ayataka nevű zöld tea italt.  Egy évvel később a saját kínálat része lesz egy Ayataka nevű sencha is. Nem mondhatnám, hogy az Uji tea körökben feltétlen lelkesedést váltott ki az Ayataka híre.

A 14. Uehara Shunmatsu majd 2021-től (Reiwa 3) a 15. generációs teamester Hidetoshi (Harumatsu Uebayashi)  folytatta a tradíció és tapasztalat "megújítását".

2015 (Heisei 27) áprilisában Kanbayashi javaslatára létrehozták a  "japán tea 800 éves története című történelmi sétautat, ami egyben Japán Örökségi helyszín lett. 

 

Maga Kambayashi úr, ő a volt tizennegyedik.

Persze nem ez az egyetlen ilyen történet, jónéhány régóta létező kiotói üzlet menetét árnyékolta be keserű családi vetélkedés. A legszaftosabb blikkes vita a menő táskabolt az Ichizawa Hanpu berkeiben tört ki, ahol egy végrendelet miatt mentek bíróságra a család tagjai.

Az édességgyártó Kanshundo tagjai is egymást vádolják a megállapodott határok és illetékességek átlépésével, de egymásnak ment a szintén édességiparban utazó Taneya Omihachiman és Harada is.

Érthető, hogy mindenki abból akar megélni, amihez ért és amije van. De épp ezért alakult ki az iemoto rendszer is és volt valamiféle gyakorlat, hogy a családfő kinevezte az őt követő mestert, aki továbbviszi a minőséget megjelenítő cégnevet. Most viszont egyre inkább azzal találkozunk, hogy a feldarabolódó üzletek között a névért megy a harc. Az pedig tipikus ázsiai történet, hogy a jogos és jogtalan utódok egymás közelében nyitnak üzletet. De a név kötelez és igazából a mögötte garantált minőség, hozzáértés az, ami megtartja a vevőt. Így történt például a Chika nevű sztárétterem esetében, ami kilencévig őrizte meg a három Michelin csillagát, majd az örökös fiú is nyitott egyet Chihiro néven a Gion negyedben, ami más stílusú és szintén jó.

Sokan nem tudják, de ha olyan bolttal találkoznak, ahol egyszerre lehet Marukyu-Koyamaen és Yamamasa Koyamaen matchákat kapni, biztosak lehetnek benne, hogy az eladó nem közvetlenül ezektől a gyártóktól szerzi be teáját, ők ugyanis nem járulnának ehhez hozzá.

A Kambayashi család története mutatja, mi történik akkor amikor különböző üzleti modellek ugyanazon név alatt versengenek, de miért is? Dicsőség? Hagományőrzés? Kontroll? A nagyobb profitért. Jobb lenne persze, ha 100 teamester és sommelier ismerné fel a teájukat és szavazna rá, mint a legjobbra, akárcsak az Ayataka reklámban. Aki esetleg nem tudná, a fentebb már említett Ayataka egy zöld tea alapú üdítő brand, amit a Coca Cola alapított és visz  Kambayashi mester hathatós segítségével. 

A nevető harmadik

Alig ejtettünk szót a harmadik boltról.

A fentiek közül a legtitokzatosabb üzlet a Saniri, teljes nevén Mitsuboshien-Kanbayashi sannyu, ami a legjobb helyen fekszik a kis Uji teaboltok között és tökéletes angolsággal sőt még németül is beszélő alkalmazottai kapcsolják le a Byodo in felé tartó gyanútlan turistákat. Mindenből pont annyit ad és mutat, amennyi elegendő ahhoz, hogy a mit sem sejtő áldozatot a bolt belseje felé terelje és pontosan csak annyit mutat, amit tud, hogy megveszel. Mit ad isten, kis múzeuma is van, amiben főként néhány tárgy és archív fotók láthatók. A három piros karikával jelzett cég a nagy matcha hiány során sokak utolsó mentsvára volt, mert valahogy nem fogyott el a matchájuk.

Honlapjuk ujicha-kanbayashi sem kíván kommentet, ez a név így mindent visz...

A Saniri boltot vezető, mindig zöld munkaruhában megjelenő Tanaka rámenős, gyorsan reagáló direkt marketinges kereskedelmi üzlet sok apró melléküzemággal. Neki volt leghamarabb weblapja, gyors és még annál is gyorsabban talpaló teatanfolyamokat tart, minden valamiért van. Felmenői sikeres üzletemberek voltak, és a család egyik levált ágának benősült tagja, már ha jól értem a rokoni és kereskedelmi viszonyokat. Valószínűleg egy csakúgy lett Kambayashi, akinek nem lenne joga azt állítani, amit egy kötőszó különbséggel állít. A teái egyébként nem rosszak. 

 

Tényleg milyenek a teák?

A Kambayashi klán régvolt nagy ültetvényei megszűntek, szerződéses kapcsolatban áll termelőkkel és az arachát dolgozza fel, de leginkább: csomagol.

Az ochano Kambayashi matchái zöld dobozosak, a Shunsho matchái fekete lilák, de végeredményben ugyanazok a teák.

A matchákat nem érheti kifogás. A leveles teáik nagyon illatosak. Extra rövid lejárati időt írnak rá, ami segíti az üzletmenet gyorsaságát.

Még mindig nagyot szól a név, nagy a tekintély, amit időnként megfrissítenek egy-egy tea sommelier versenyen való részvétellel díjjal de főként a fentebb leírt eseményekkel, marketingeszközökkel.

A hetvenes évek előtt a teaiskolák mind Kambayashi teákat használtak. Aztán az egyik balul sikerült megújítási ötletrohamban az egyik kambayashi bemutatta, hogyan lehet matchát gazdaságosabban gyorsabban felverni a tejhabosítóval. A teaikolák sem voltak rest, páros lábbal rúgták ki a nagy tekintélyű családot, akinek a helyét a ma ismert top gyártók vették át. Ez egy anekdota, aminek a hitelességét nem lehet ellenőrizni, tehát valószínűleg igaz.

A képek a Kambayashi múzeumból származnak.

Mától a teljes Kambayashi kínálatot bemutatjuk. Tizenöt év után újra.

 

a felirat az ocha no kambayashi bolton  400 éve alapítva